Azt hiszem megértettem milyen is felnőttnek lenni. Nem akadni fenn minden apróságon, nem hisztizni, elfogadni azokat a dolgokat, amiken változtatni már nem tudsz. Menni folyton előre, soha fel nem adni, akkor sem, ha egyedül vagy. Nem kitárni másoknak életed minden apró részletét. Mert az igazi fájdalmakat egyedül éled meg. Legbelül. Senki nem fog segíteni. Egyedül kell talpon maradnod, megállni a helyed a világban. S ha nem tudod hol a helyed, hát kutatni, keresni kell. Kitartani. Elbukni, felállni, tovább menni. Elengedni azokat a dolgokat, személyeket, amik csak hátráltatnak, nem segítenek előre. Végső soron akkor lehetsz boldog, ha megtanulod, hogy egyedül sokkal több vagy, mint bárki mással. Hogy egyedül is egész vagy. Mert ha ezt megtanulod, onnantól kezdve már senki nem törhet le. Senki nem bánthat, meg lepereg rólad. Golyóálló leszel.