A tökéletesről

Nincs olyan, hogy tökéletes. Bárki annak tűnhet, amíg meg nem ismered. Aztán rájössz, hogy ő is ugyan olyan átlagember, mint te, a szomszédod, a postás vagy épp a sarki bolt eladója. Belefáradtam, hogy folyton a tökéletes férfit keressem. Régen volt egy egész listám: milyen magas legyen, milyen legyen a haja, a szeme, legyenek szépek a fogai, kisfiús, de elbűvölő a mosolya, legyen pajkos, mégis érett, udvarias, néha mégis kicsit szemtelen, romantikus, de ne túl nyálas, olykor rideg, mégis szenvedélyes. Aztán rájöttem, akárhány elvárással bővíted a listád, akármennyire hajlik a tökéletes felé az illető, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan te elképzelted. Mert hát felmerül a kérdés, vajon te elég tökéletes vagy számára? És mire megválaszolhatnád, az ajtó bezárul, kulcsok az asztalon. Azon kapod magad, hogy vége. Végleg vége. És ott maradsz egyedül, összetörve, teljesen magányosan. Tovább keresve a tökéletest. És hiszel benne, hogy létezik. Aztán a listádra gondolsz. Hosszabb töprengés után úgy döntesz, pár dolog lekerülhet róla. Végül már mindent kihúzol, s csak arra törekszel, hogy találj valakit, aki melletted van. Bárhogyan is nézzen ki, bármilyen is legyen. Csak veled legyen. Így talán még több elfuserált kapcsolatba bonyolódsz bele. Egy dolog biztos, és ez nagyon fontos: nincs olyan, hogy tökéletes! Csak olyan, aki tökéletesen illik hozzád. Felejtsd el az elvárásokat, és arra törekedj, hogy te olyan ember legyél, akivel jól érzi magát a másik! Légy őszinte, sose játszd meg magad, mert idővel úgyis kiderül, milyen is vagy valójában. Különben is, ha mások kedvéért akarsz másnak tűnni, az már régen rossz, hisz azt jelenti, hogy nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy.