Jégszív

Szívünk olyan sebezhető.  Elég egy rossz kézbe adni, és máris ezer darabra hull. Azt hisszük, hogy annyi sérelem és csalódás után jobb elfojtani érzéseinket, nem mutatni semmit a külvilágnak, sőt, legtöbbször tudomást sem venni róluk! Mert amiről nem tudunk, az nem is fájhat! Viszont abban a pillanatban, amikor tudatosul bennünk, hirtelen ránk nehezedik minden súlya, s úgy tűnik, nem akar engedni. Néha jobb megélni a fájdalmat, átadni magad az érzésnek, hogy aztán magad mögött hagyhasd. Persze építhetsz magad köré hatalmas falakat, kizárhatsz mindenkit és várhatod, hogy majd jön valaki, aki lerombolja őket. Arra viszont nem gondolsz, hogy ettől csak még magányosabb leszel, és az a dobogó valami ott a mellkasodban egyre inkább elsorvad, és nem marad más, csak egy jeges, kristályos valami, ami már nem képes érezni.