Lépj tovább!

 Néha jobb egyedül lenni. Csendben meghúzva magad a szobádban, kizárni a külvilág zaját. Ettől még nem leszel depressziós. Van, hogy csak egyetlen személy tudna jó kedvre deríteni, de nem teszi. Csak egyetlen személy társaságára vágysz, de nem lehet melletted. Igen, magányosnak érzed magad. Körbe vehet száz különböző ember, egyik sem pótolja azt, akinek a hiánya a te magányod okozója. És sajnálhatod magad, sajnálhatod a múltat - mert hát valljuk be az a legegyszerűbb - vagy akár tovább is léphetsz. Erőt merítesz, és újra kezded. Mi van akkor ha elesel? Felállsz. Újból és újból. Ahányszor csak kell. És ami a legjobb, hogy magadból táplálkozol! Nem mások adnak neked erőt, nem másokra támaszkodsz, és végképp nem egyetlen személyre. Ezáltal csak még erősebb leszel. Töprenghetsz a múlton, felteheted magadnak a rengeteg megválaszolatlan 'mi lett volna ha' típusú kérdést, de azzal nem jutsz előrébb. Építened kell a jelened, mert a jövőd kiszámíthatatlan, a múltba pedig már nem mehetsz vissza akármennyire szeretnéd is.